A PVC termikus lebomlási folyamata nagyon összetett, és egyszerre több kémiai reakciófolyamat is végrehajtható: molekuláris láncbontás HCL-ből, oxidációs lánctörés és térhálósodás, valamint kis számú aromás szerkezet és a reakció. nagymolekuláris láncok megszakítása szénhidrogének előállítására, amelyek közül a PVC HCL okozta öregedése vagy karbonizációja a hőlebontás fő teljesítménye.
A jelenlegi kutatási eredmények szerint a hőstabilizátor hatásmechanizmusa a következő kategóriákba sorolható:
1) Felszívja a gyanta termikus lebomlása során keletkező HCI-t, és gátolja annak automatikus katalitikus lebomlását. Ilyen például az ólomsó, szerves sav fémszappan, szerves ónvegyületek, fémalkolok és más szervetlen vagy fém-szerves vegyületek, ezek a gyenge bázissók és fémszappanok könnyen reagálnak a sósavval, a megfelelő fém-kloriddá alakítják, hogy elérjék a célt: a polivinil-klorid bomlásának leállítása vagy gátlása; Az epoxidok és aminok reakcióba léphetnek a lebontott HCL-lel is, és megfelelő vegyületeket állítanak elő; A foszfit-észterek és a merkaptánvegyületek antioxidáns szerepet játszhatnak, így gátolják a lebomlást és növelik a termikus stabilitást.
2) Cserélje ki az instabil allil-klorid atomot vagy a nagybácsi szén-klorid atomot a polivinil-klorid molekulában, hogy eltávolítsa a degradációs hely szerepét. Például a szappan kadmiummal és cinkkel, szerves ónnal, merkaptánnal és antimonnal alkotott vegyületei kötődhetnek a polivinil-klorid molekulák instabil klóratomjaihoz.
3) Addíciós reakció polién szerkezettel a nagy konjugált rendszerek kialakulásának megakadályozására és a színezés csökkentésére. Ha a telítetlen savsó vagy -észter kettős kötést tartalmaz, a dién addíciós reakció a polivinil-klorid molekulában lévő konjugált kettős kötésekkel megy végbe, ezáltal tönkreteszi annak konjugált szerkezetét és gátolja a színváltozást.
